Kelsey
Huu, hát amikor Harry kitörte a cipőm sarkát elegem lett azonnal indultam a kolesz igazgatóságához, mert az kizárt hogy össze legyek zárva vele. Bepattantam egy taxiba, megadtam a címet és már el is tűntem. Nagyon sokáig utaztam mert a koleszünk nagyon el volt zárva a külvilágtól, csak az fél óra volt hogy kiérjünk az erdőből...egyszer csak arra lettem figyelmes hogy Harryre gondolok: amikor közelebb lépett hozzám ahogy megcsillant az a zöld szeme, és a gödröcskéi amikor mosolyog...hé Jézusom NEM NEM...ez mégis hogy jutott az eszembe. Nem. Azért indultam hogy megszabaduljak tőle, nem azért hogy róla álmodozzak. Gyorsan kivertem a képeket a fejemből, és amikor megérkeztem az épület elé kifizettem a taxist és siettem be a "recepcióhoz". Útbaigazítást kértem és már rohantam is az igazgatókhoz. Elmondtam nekik hogy valami hiba történhetett de nem szeretnék plusz 5 ismeretlen emberrel élni.
-Igen sajnáljuk tényleg hiba történt...de nincs több szabad kollégiumunk muszáj lesz kivárniuk a tanév végét és ha még mindig el akarnak költözni talán tudunk segíteni.-mondta egy kedves hölgy.
-Egyetlen egy szabad szobájuk sincsen??-kérdeztem kicsit meglepődötten mert Kanada nem egy kis ország.
-Nem nincs ebben az évben nagyon sok diák jelentkezett minden kollégiumuk tele van sajnálom.
-Rendben, értem és azért köszönöm.
Elköszöntem, majd indultam is hazafelé. Amikor kiértem az épületből megláttam egy ismerős arcot.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem csodálkozva
-Igen, én is örülök hogy látlak!-mosolygott rám gúnyosan Harry. Istenem az a mosoly...- a többiek küldtek utánad mert már rég eljöttél és nem tudtuk hol vagy.
-Nah ezek szerint megtaláltál, szóval mehetünk is vissza mert kaja előtt kellett eljönnöm és már nagyon éhes vagyok.
-Mintha csak az egyik barátomat hallanám. Ő nem tud 10percet sem kibírni kajálás nélkül.
-Megvan a lelki társam.
Nevetett egyet, majd elindult.
-Öhm...te hova mész? Nem kéne taxit hívni?
-Nem megyek, hanem megyünk és van saját autóm is. Bár ha akarsz felőlem mehetsz azzal a sárga guruló szarral is.
-Viccelsz velem?? Az életemet mentenéd meg ha elvinnél...az előző taxis is csak a mellemet bámulta és majdnem elütött egy nagymamát.- ezen csak nevetett, majd intett hogy kövessem és mutatta az utat.
Az út nagyon jól telt, ahhoz képest hogy milyen hárpiának gondoltam első alkalommal... de ahogy egyre többet beszéltünk, rájöttem hogy nagyon jófej. Majdnem olyan mint az én női változatom. Tényleg volt időnk beszélgetni, mert az igazat megvallva fogalmam sem volt hogy hol vagyunk mert eltévedtem.. Csak reménykedni tudtam hogy nem veszi észre de amikor ezt gondoltam rögtön elkomolyodott.
- Na jó... tudom hogy egy erdő vezet a koleszhoz de tuti hogy harmadszorra megyünk el emellett a fa mellett.
- Ch, dehogyiiis. Teljesen tudom hol vagyunk. - próbáltam menteni a menthetőt.
- Igen? Akkor hol vagyunk? - vont kérdőre.
- Hát egy erdőben.
- Hát na azt úgy nem mondod?
Még vagy 20 alkalommal elhagytuk azt a fát, és Kelsey mindig emlékeztetett is rá.
- Most már beismered hogy fogalmad sincs merre vagyunk? - kérdezte amikor elhagytuk huszonegyedszerjére is azt a fát.
- Először is: ez egy erdő! honnan ismered fel mindig pont azt az egy fát? Másodszor pedig.. jól van beismerem.. de amint már mondtam ez egy erdő. Minden ugyanolyan... nem tudom merre kell menni.
- Egy: felismerem mert az alakja hasonlít egy macira és innen megjegyeztem. Kettő: akkor mégis hogyan jutunk vissza?? - kezdett kiakadni.
- Ezt ne tőlem kérdezd.
- Akkor mégis kitől??
- Menj oda a fádhoz, biztos elbrummogja neked a választ.
- Na jó... engedj a kormányhoz. Ha a férfiak vezetnek abból soha nem lesz semmi jó.
- Azt már nem. Ez egy új kocsi!!
- Figyelj! Éhes vagyok és itt nincs semmi ehető. Ha csak nem akarod hogy lerágjam a karod engedj a kormányhoz hadd találjam meg az utat.
- Oké meggyőztél - ugrottam ki az autóból mert nem úgy nézett ki mint aki viccel.
Elindultunk, és hogy hogyan azt nem tudom, de 5 perc után megtalálta az utat.
- Te komolyan hagytad hogy egy órát szenvedjek az erdőben, míg te secperc alatt megtalálod az utat?
- Hagynátok a nőket vezetni nem is lenne ennyi baleset.Na jó ezt visszavonom. Hagyjatok engem vezetni és nem lesz baleset.
Reggel álmosan keltem ki az ágyból. Miután lassan felöltözködtem, ráébredtem, hogy egyetemre fogok járni és 7 idegennel lakom együtt. Bár az egyik lány... Hogy is hívják? Valami Kelsey, mintha ismerném, e sehogy sem jut eszembe, hogy honnan... De végül úgy döntöttem nem gondolkozok ezen többet, így fogtam magam és kivánszorogtam a fürdőbe hajat vasalni. Nagy meglepődésemre már volt valaki a fürdőben, és nem mellesleg hajt vasalt. Rocky.
-Te már megint a hajvasalómat használod??-kérdeztem furcsállva.
-Ahha.-mondta majd egy laza mosollyal lerendezte.
-Miért van nállad?
-Mert, öm az enyém elromlott?-kérdezte mi közben a szemét forgatta.
-Áhhh! És nem akartad mondjuk elkérni?-háborodtam fel egyre jobban.
-De és jut eszembe, cuki ahogy alszol.-mondta és megint elmosolyodott. Uhh! Egyszer az őrületbe fog kergetni ezzel a mosollyal.
-Add már ide!-kiáltottam fel és utána nyúltam, de pont a rossz helyen fogtam meg, így sikerült jól megégetnem a kezem.-Áúú!
-Jól vagy?-kérdezte aggódva Rocky és gyorsan kihúzta a konnektorból a szerkezetet.
-Nem érdekes hagyjuk.-mondtam majd kicsit elfordultam, hogy nehogy észre vegye, hogy könnyek szöknek a szemembe. Ekkor az ajtóban Jordin jelent meg álmosan.
-Ti meg mi a francot csináltok ilyen korán? Ugye nem? Már megint a hajvasaló???-mondta majd kicsit furán nézett rám ugyanis már vörös lehetett a szemem a sírástól.
-Semmit!-válaszoltuk egyszerre majd én lassan kimentem a fürdőből és elindultam órára.
Már egy jó ideje tartott az előadás mikor megrezzent a telefonom. Amikor kinyitottam az üzenetet és elolvastam akaratlanul is elmosolyodtam. Az üzenet egy ismeretlen számról érkezett, de rögtön felismertem. Az üzenet egy röpke kis mondatból állt.: Vettem egy hajvasalót! Majd elgondolkodtam. Ennek honnan van meg az én számom??
-Mintha csak az egyik barátomat hallanám. Ő nem tud 10percet sem kibírni kajálás nélkül.
-Megvan a lelki társam.
Nevetett egyet, majd elindult.
-Öhm...te hova mész? Nem kéne taxit hívni?
-Nem megyek, hanem megyünk és van saját autóm is. Bár ha akarsz felőlem mehetsz azzal a sárga guruló szarral is.
-Viccelsz velem?? Az életemet mentenéd meg ha elvinnél...az előző taxis is csak a mellemet bámulta és majdnem elütött egy nagymamát.- ezen csak nevetett, majd intett hogy kövessem és mutatta az utat.
Harry
Az út nagyon jól telt, ahhoz képest hogy milyen hárpiának gondoltam első alkalommal... de ahogy egyre többet beszéltünk, rájöttem hogy nagyon jófej. Majdnem olyan mint az én női változatom. Tényleg volt időnk beszélgetni, mert az igazat megvallva fogalmam sem volt hogy hol vagyunk mert eltévedtem.. Csak reménykedni tudtam hogy nem veszi észre de amikor ezt gondoltam rögtön elkomolyodott.
- Na jó... tudom hogy egy erdő vezet a koleszhoz de tuti hogy harmadszorra megyünk el emellett a fa mellett.
- Ch, dehogyiiis. Teljesen tudom hol vagyunk. - próbáltam menteni a menthetőt.
- Igen? Akkor hol vagyunk? - vont kérdőre.
- Hát egy erdőben.
- Hát na azt úgy nem mondod?
Még vagy 20 alkalommal elhagytuk azt a fát, és Kelsey mindig emlékeztetett is rá.
- Most már beismered hogy fogalmad sincs merre vagyunk? - kérdezte amikor elhagytuk huszonegyedszerjére is azt a fát.
- Először is: ez egy erdő! honnan ismered fel mindig pont azt az egy fát? Másodszor pedig.. jól van beismerem.. de amint már mondtam ez egy erdő. Minden ugyanolyan... nem tudom merre kell menni.
- Egy: felismerem mert az alakja hasonlít egy macira és innen megjegyeztem. Kettő: akkor mégis hogyan jutunk vissza?? - kezdett kiakadni.
- Ezt ne tőlem kérdezd.
- Akkor mégis kitől??
- Menj oda a fádhoz, biztos elbrummogja neked a választ.
- Na jó... engedj a kormányhoz. Ha a férfiak vezetnek abból soha nem lesz semmi jó.
- Azt már nem. Ez egy új kocsi!!
- Figyelj! Éhes vagyok és itt nincs semmi ehető. Ha csak nem akarod hogy lerágjam a karod engedj a kormányhoz hadd találjam meg az utat.
- Oké meggyőztél - ugrottam ki az autóból mert nem úgy nézett ki mint aki viccel.
Elindultunk, és hogy hogyan azt nem tudom, de 5 perc után megtalálta az utat.
- Te komolyan hagytad hogy egy órát szenvedjek az erdőben, míg te secperc alatt megtalálod az utat?
- Hagynátok a nőket vezetni nem is lenne ennyi baleset.Na jó ezt visszavonom. Hagyjatok engem vezetni és nem lesz baleset.
Luna
-Te már megint a hajvasalómat használod??-kérdeztem furcsállva.
-Ahha.-mondta majd egy laza mosollyal lerendezte.
-Miért van nállad?
-Mert, öm az enyém elromlott?-kérdezte mi közben a szemét forgatta.
-Áhhh! És nem akartad mondjuk elkérni?-háborodtam fel egyre jobban.
-De és jut eszembe, cuki ahogy alszol.-mondta és megint elmosolyodott. Uhh! Egyszer az őrületbe fog kergetni ezzel a mosollyal.
-Add már ide!-kiáltottam fel és utána nyúltam, de pont a rossz helyen fogtam meg, így sikerült jól megégetnem a kezem.-Áúú!
-Jól vagy?-kérdezte aggódva Rocky és gyorsan kihúzta a konnektorból a szerkezetet.
-Nem érdekes hagyjuk.-mondtam majd kicsit elfordultam, hogy nehogy észre vegye, hogy könnyek szöknek a szemembe. Ekkor az ajtóban Jordin jelent meg álmosan.
-Ti meg mi a francot csináltok ilyen korán? Ugye nem? Már megint a hajvasaló???-mondta majd kicsit furán nézett rám ugyanis már vörös lehetett a szemem a sírástól.
-Semmit!-válaszoltuk egyszerre majd én lassan kimentem a fürdőből és elindultam órára.
Már egy jó ideje tartott az előadás mikor megrezzent a telefonom. Amikor kinyitottam az üzenetet és elolvastam akaratlanul is elmosolyodtam. Az üzenet egy ismeretlen számról érkezett, de rögtön felismertem. Az üzenet egy röpke kis mondatból állt.: Vettem egy hajvasalót! Majd elgondolkodtam. Ennek honnan van meg az én számom??
